• júl : 12 : 2018 - A Focus Bikes – Limit Change Point Mountainbike XCO Országos Bajnokság
  • aug : 7 : 2016 - Bükk maraton
  • júl : 16 : 2016 - XCO Magyar Bajnokság – Csömör
  • júl : 3 : 2016 - Duna maraton
  • jún : 11 : 2016 - Crosskovácsi maraton

Szálló ige a Klubon belül. Aki volt azért emlegeti, aki nem az meg azért!
POREC. Időszámításunk előtt már lakott volt. (az ősök is tudták hol vannak a jó helyek)
A Rómaiak idején Colonia Iulia Parentium néven futott a város. Aztán sok birodalomhoz tartozott. Mindenki meg akarta szerezni, mint egy vonzóan csinos nőt. 1943-ig Parenzana néven Olaszországhoz tartozott. Most Horvát, de simán lehetne Olasz. A házak, a kikötő, a sikátorok, a sok turista, a szálloda sor, az egész hangulat olyan mediterrán. Olyan igazi mediterrán napsütéses!
Napsütéses!! Igen, mert idén végig kánikulában élvezkedhettünk.
A nevezéssel, szállásfoglalással és az utazás szervezésével egy kicsit ugyan borzoltuk egymás idegeit –főleg a Hocsáét-, de szinte már ez is hozzá tartozik az idényzáró, bonusz verseny ráhangolódásához.
Három nap, három verseny. Kis ízelítő a versenyszerű sorozatterhelésről.
Körülmények kiválóak. A szálloda színvonalas, étel, ital, franciaágy tökéletes. Ráadásul mindenki carbon vagy alu egyetlenkéjét is szobára viheti. Legálisan!

Csütörtökön pályabejárásnak nevezett, de lényegében a másikat mentálisan porba alázó, demonstratív, erőfitogtató, egy órát tekertünk. Miután jól összeporoztuk magunkat (Pálosi Zoli, Lóránt Imi, Hocsa, Böhm Lajos) Csaba kivételével egy hobby-turist, vagy hellóturist? stílusú tengerparti gurulás is befigyelt egy kis környékbeli hegyi falucska érintésével. Annyira szép volt, annyira idilli, már-már giccses. De mégsem az, mert ott voltunk és átéltük. Három krisztusi kort már alaposan meghaladó férfiember narancssárga kanárinak öltözve ült a párkányon és nem bírt betelni az érzéssel.
Na jó! Mielőtt mindenki – baráti rosszindulatból – többet kezd beleolvasni az előző mondatokba, mint amit valójában tartalmaz, tudni kell, hogy a helyzet tökéletessége mellett, mégis mindenkinek egy kis hiányérzete volt…!
A nap meglepetésszerűen vacsorával fejeződött be. Itt már Lénárt Laci elnökúr és Vámosi Gergő is csatlakozott, hozzánk. Sokat ettünk és ittunk az asztalnál, mert benne van a szoba árba a korlátlan vacsora és reggeli fogyasztás. Magyarul zabálás! Elvégre sportolók vagyunk!? Ezért is ittunk először sört, meg aztán egy kis bort, meg whiskyt is.
Frissen, sportosan ébredtünk! Nem voltunk álmosak, se másnaposak és alig vártuk a rajtot!
Az volt a szerencsénk, hogy a pénteki verseny délután 4-kor rajtolt, így mindenkinek volt még fél napja, hogy összeszedje magát. Reggeli után Porec történelmi belvárosában múlattuk az időt. Kikötő, móló, láblógatás, teraszon kávézóban punnyadás. Közben Jokó-ék is megérkeztek. Így kiegészült a csapatunk az U23-as reménységgel, Pintér Kolossal és külsősként csatlakozott hozzánk nagy örömünkre Fertődről egy korábbi remek atléta Wilfing Zoltán.
Kora délután a már megszokott lazaságú rajtszám átvétel, ami azt jelentette, hogy a hét nevezésből volt olyan is amit úgy regisztráltak a rendezők, ahogy leadtuk.
Funtana nevű falu, helyi foci pálya. 16.00 Rajt!

Kezdetét vette az egy órás ámokfutás a sok jó képességű porfelhő lovag előadásában. Olyan port csinált a mezőny, ami minden képzeletet felülmúlt. (biztos ezért hívják PORec-nek) Kedvező széljárás és jó helyezkedés esetén akár 5 méterig is elláttál a mezőnyben, de átlag csak 3 méterig. A két bringával előtted haladó már porködbe veszett. Na ezt két kilométeren keresztül kaptuk így töményen, 180-as pulzussal szájon lélegezve. Tulajdonképpen tudtuk, hogy egészséges sport a kerékpár. Na de ennyire?
Élvezetes és gyors verseny volt. Hocsa nagyon jól ment. Második lett kategóriájában és az abszolút elsőtől is alig maradt le. Mögötte a csapatból Gergő érkezett, majd én és Imre, közvetlen utána Kolos. Kicsit később jöttek Zoli és Laci. Végül a „külsős” Zoli is beért.
Gyors bringakarbantartás, aztán megint vacsora. Most már óvatosabban!
A versenyt és az élet nagy dolgait ismét megszakértve a következő napra hangolódva tértünk nyugovóra. Már csak azért is mert az egyetlen nem induló csapattagunk a sérüléséből lábadozó élménykerékpáros Jokó tudta egyedül, hogy nem 10.00-kor lesz a rajt, hanem 11.00-kor. Hiába a csapat bölcse!

Tar városa. Templom, kocsma, iskola határolta pici „tér” a verseny központ. A tegnapi 32 km-hez képest ma már 47 km a táv, és van benne kicsi szint is. Gyakorlatilag mindenki hozta az előző napi formáját. A két nap összetett eredménye alapján Hocsa 2. lett, Gergő pedig feljött a dobogóra. A többiek meg velem együtt nagyon jól érezték magukat. Legalább annyira jól, mint a tengerparton, mert verseny után és a VACSORA előtt volt időnk fürödni és korzózni a parton. Sörözés a sarki „bár-ban” napozás kavicson és komoly elemzés a sétányon átvonulók adottságairól.
Közben a Lóránt-Pálosi duónak szobaszerviz során valahogy eltűnt a közös takarójuk. Ezért este még nagy vadászat folyt egy másikért, de sikerült zsákmányolni egyet. Így megint a megszokott közös takaróval aludhattak a franciaágyon. Mindenki nagyon boldog volt.
Vacsora. Érezhetően fáradtabban. Kilenckor miután szívélyesen kirugdostak a szálloda étterméből záróra miatt, már csak egy órát bírtunk dumálni.
Reggel gyors és sok kaja, kicuccolás, fizetés. Ez az utóbbi azért nem esett olyan jól, úgy, mint ahogy az aznapi verseny sem mindenkinek. 74km és 2 x 3 hegyet is meg kellett mászni, miközben egy 3 km-es downhill szakadékon is le kellett jönni. Mindenki olyan profi volt, hogy különösebb gond nélkül letudta ezt a lejtőt.

A legviccesebb viszont az utolsó 4 km volt. 10-15%-os folyamatos emelkedő, terepjáró széles murvaút, 5-10cm-es vakító fehér éles kövek. Itt mindenki csak dicsérni tudta a szervezők találékonyságát, leleményességét és a legközelebbi rokonságát. Csaba 3. lett. Itt is kapott pénzjutalmat. Nagyot mulathattunk volna belőle, de szerényen visszautasítottuk a meghívást. De kijárt a dicsőségből Kolosnak is, mert őt is kihívták ötödikként. Engem is kihívtak hatodikként, amin meg is lepődtem. Kaptam ajándék helyi bort, meg egy remek nyeregtáskát.

Az eredmény listán ugyan hetedikként írnak, de akárhogy is van az ajándékot már vissza nem adom! Elnök úrnak sajnos vasárnap reggel el kellett utazni, de Imi, Zoli, Gergő és Kolos, no meg a W. Zoli is nagyon örült, hogy végig tekerhette a 3. napot is. Köszönet Jokónak a sok biztatást és fotókat, az Évikének hogy elviselt ennyi biciklist 4 napon keresztül és külön köszönet a klubnak, hogy már 4. alkalommal támogatta az idényzáró poreci versenyt.
üdv, Böhm Lajos

Categories: Verseny

Comments are closed.

Video

A Focus Bikes –...

Posted on júl - 12 - 2018

Hozzászólások kikapcsolva

V. MTB verseny

Posted on aug - 30 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk maraton

Posted on aug - 7 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

XCO Magyar Bajnokság –...

Posted on júl - 16 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Duna maraton

Posted on júl - 3 - 2016

Hozzászólások kikapcsolva

Nagykovácsi, ahol a víz...

Posted on jún - 10 - 2008

Hozzászólások kikapcsolva

Bükk Maraton

Posted on aug - 10 - 2011

Hozzászólások kikapcsolva

Első maraton verseny –...

Posted on aug - 3 - 2014

Hozzászólások kikapcsolva

Vértes Maraton

Posted on máj - 12 - 2013

Hozzászólások kikapcsolva

Bajnoki cím Four Crossban!

Posted on máj - 12 - 2010

Hozzászólások kikapcsolva

TÁMOGATÓINK