Első országúti versenyem…

Most hétvégén, miközben a többiek fejben már a másnapi e-bike XCO-ra készültek, arra gondoltam, hogy elmegyek Dabasra egy országúti rendezvényre. Rutinos montishoz híven már órákkal a rajt előtt megérkeztem a helyszínre, de a még sehol senki állapot volt, ami elsősorban az első itt rendezett eseménynek volt köszönhető, kicsit lassan ébredtek… Már a nevezés is érdekes volt, ugyanis –mivel montis kategóriát külön nem indítottak-, ezért licenszes versenyzőként a profik közé soroltak. Ez egyrészt azért volt vicces, mert ez volt az első outi versenyem, másrészt a 12,5 kilós egyenes kormányos vasbringámmal (lásd korábbi cikket) olyan karbon csodák közé kerültem, amelyek még az amatőrök között sem voltak 7-8 kiló felett. Sebaj, úgyis, csak edzeni jöttem egy jót. Miután lementek a gyerekfutamok, jöttek a profi csapatbemutatók. Mivel nálunk (mtb) ilyen nincs, kicsit furcsának hatott ez a „rongyrázás”, de a szponzorokért mindent ugyebár! Nagy nevek, és kontinentális csapattagok mögé felsorakoztunk, aztán rajt.

A verseny egy 25km-es nagykörből és 10 db városon belüli kisebből állt. Lassú rajt volt, ami országútiéknál azt jelenti, hogy már az elejétől fogva 55km/h-val tépnek elöl, hogy megszaggassák a mezőnyt. Ez sikerült is, mert úgy elment az eleje, hogy 10km után már nem is láttam őket és mivel mögöttem sem jött senki, ezért szomorúan konstatáltam, hogy utolsó vagyok?! Ennyire sz.r lennék, járt a fejemben, de aztán megnyugodtam, mert messze hátul jött a második boly. Na, toltam is neki 170-es pulzussal, hiszen ”szökésben voltam” :-) ! Már a kiskörökön mentem kb. 40 km-nél, miközben masszívan tartottam az előnyömet az üldözőim előtt, mikor hátbacsapott az első helyezett, rögtön ki is intettek, így felért a boly, őket is megállították. Rögtön lázadtak a srácok, hogy kérik vissza a pénz felét, mert nem erről volt szó! (tulajdonképpen nálunk is ez van XCO-n, de ott az egynyomsávos pálya miatt van értelme a kiintésnek). Rövid tanácstalankodás, majd megindultak páran, így én is. Innen már tét nélkül, de még mindig bőven 30 felett toltam, majd miután 74km-nél beért a győztes, több körre már én sem mentem ki. Tulajdonképpen két kiskör hátránnyal fejeztem be a versenyt. Edzésnek jó volt, bár megjegyzem soha eddig nem mentem 74 km-en 36,7-es átlagot, ami nagyon meglepett. 163-as átlagpulzus is azt mutatja, hogy nyomtam, ami a csövön kifért, de a fele súlyú bringák ellen nehéz volt. Nem is a sebesség tartása, mert 55-nél is mögöttük voltam, hanem a kigyorsításoknál lévő iszonyatos különbség volt a durva. Viszont egyértelműen kijelenthetem, hogy technikailag (bringakezelés) messze alulmaradtak. A kanyarodás elég nehezen ment a srácoknak, bolyban esnek-kelnek és ami a legfurcsább volt, hogy nagyon sokan feladták. Rengetegen álltak az út szélén, akik már szemmel láthatóan nem voltak versenyben, de legalább jópárat közülük leelőztem! Ismét rájöttem, hogy miért nem szeretem az XCO-t, és ez a kiintés. Lemenni 20km bringázásért a világ végére, és még azt sem engedik letekerni…inkább a jó kis hosszú távú maratonok, az sokkal jobban fekszik . Már nagyon várom a maraton sorozatot! Jövő héten meglátjuk, hogy a fenti tapasztalatokat mennyire tudom hasznosítani egy osztrák Fertő-tó körüli országúti edzőversenyen, addig is hajrá!

KakLac