Underworld Kupa

Már harmadszor vettem részt a versenyen, de még mindig van új dolog, amit a pálya nyújtani tud. Az idei évben a környezeti tényezőkkel kellett jobban harcolni, a szabadban párás, meleg fogadott, miközben a föld alatt, kicsit hűvöskés, de itt is párás légkör uralkodott. A pálya nyomvonala csak kis mértékben változott a plusz ugrató hatására, amit tökéletesen alakítottak ki, mert semmi technikai nehézséget nem okozott, csak rá kellett gurulni és már szálldoshatott is a versenyző kedvére. Bár kicsit ijesztőnek hatott a lejtmenetből való rákanyarodás, de abszolút teljesíthető volt minden bátornak mondható sporttásnak. Reggel már pályabejárással kezdtem, ahol a keréknyomást próbáltam beállítani a csúszós barlangi terephez, meg a fontos részeket gyakoroltam a pálya nyomvonalán, hogy a délutáni rajtomhoz állva tökéletesen tudjam, hol támadhatom az ellenfeleket. Eközben sikerült néhány remek köridőt mennem, aminek nagyon örültem, mert éreztem, hogy a lábaim a kellő erőt és kitartást tudják majd biztosítani a futamom során.

Néhány kör után befejeztem az edzést, és kezdtem készülni a segítő szerepére. Itatással, időméréssel és szurkolással telt a délelőtt. Az idő közeledett a futamom rajtjához és sajnos szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy Búzsó nem jön el a versenyre, pedig milyen jó is lett volna vele egyet meccselni… Sebaj, vannak itt olyanok, akikkel együtt tudok menni, mint Dina Marci is. A 13:30-as rajtom előtt a szokásoknak megfelelően cselekedtem, kulacsok betöltése Nutrixxion isoval, zselék a zsebbe és már menetem is a bemelegítésre. Kellő sprintekkel és megindulásokkal a lábaimat, keringésemet készre „szerkesztettem”, majd nyújtással egybekötve vártam a startpisztoly dörrenését. Rajt után Dina Marcival el is szakadtunk a többiektől, egymást kergetve haladtunk 2-3 kört, majd kicsit megrántottam a felfelében, amit gyakoroltam a pályabejárás során. Így kialakult némi különbség köztünk. Aztán kicsit elfáradt, mert ő már a második versenyét futotta, így egyedül maradtam az idővel és a körszámokkal. Az utolsó fél órában velük versenyeztem és próbáltam minél jobb köridőket menni, hogy megdöntsem a tavalyi 15 körös versenytávot. Nem lassultam, legalábbis nem érezem magamon, hogy romlana a teljesítményem, így sikerült megcsinálnom a kitűzött célokat. A kategóriámat sikerül megnyerni és a legjobb köridőt is magaménak tudhatom. Beérkezés után rögtön a levezetést kezdtem, mert másnap a zirci maratonon szerettem volna egy jót teljesíteni. Bátran kijelenhetem, hogy nagyon szeretem ezt a fajta versenyszámot, mert a teljes táv alatt koncentrálni kell az akadályok miatt, próbálni megtartani a lendületet a kanyarokban és minél kevesebb energiát pazarolni a kigyorsításokban. A verseny és a szervezés is nagyon jól sikerült, remélem további rajongókat vonz majd a földalatti kerékpározás. Mindenkinek sok kilométert a lábba! Szalay Peti